Az angol hidegből bele a meleg trópusi éjszakába. Este kilencre értünk a reptérre Negomboba, és már egyből éreztem, hogy gondok lesznek az alvással, mert alig bírtam lélegezni a fülledt melegben. A levegő szinte állt.

Egy kedves helybéli hölgy üdvözölt mindenkit a repülőből kiszállva. Első célállomásunk a wc volt, ahol már az első pár percben sikerült megtapasztalnom a helyiek "különös" szokását, ami végigkövette az egész nyaralást. A takarító srác segített megmutatni, hol a wc, hol a kézmosó, meg papírt is adott. (Mintha egyedül nem boldogulnék el egy wc-ben) Aztán kifele menet meg mosolyogva nyújtotta a markát. Hát mondom neki, sajnos semmi rupeem nincs, még csak most érkeztem, sajnálom. (Azt nem akartam mondani neki, hogy 10 dolláros a legkisebb pénzem, ami van.) Gondoltam, ha ez itt így fog menni, gyorsan aprópénzt kell váltanunk, sokat.

Tovább haladva szembesülhettünk vele, hogy már tényleg nem Európában vagyunk. A reptéri boltok és a pénzváltók leszólítgatással, meg integetéssel szerezték a kuncsaftokat. Mindig is idegesített, ha valaki leszólogatással akart velem üzletelni. Hát itt Sri Lankán megkaptam rendesen.

Alig mentünk ki a pertérről, egyből ránk voltak tapadva, hogy kérünk-e taxit. A terv az volt, hogy elgyaloglunk a hotelig, ami ott van egy köpésre a reptértől. Hát nem lehetett egy métert megtenni normálisan, tapadtak ránk, az utcáról dudáltak, visszafordultak a kis tuktukosok, a buszokból kiabáltak, hogy elvinnének, én meg már úgy voltam vele, hogy azért se kérek belőlük. Az egyik elvitt volna 600 rupeért, de azt mondtam neki, hogy sokallom, bár gőzöm nem volt az árakról, egyszerűen csak lehúzás szagot éreztem. Aztán találtunk is egy másikat 300-ért. Na ugye. Mindenesetre jó volt megtapasztalni, milyen tuktukon utazni.

Pár perc kavargás után kirakott minket valami eldugott sikátorban, nem volt benne biztos, hogy oda kell-e menni. Hát én azt éreztem, hogy elérkezett az utazás vége, szerencsétlen turistákat csőbe húzták, de végül valóban ott volt a hotel, amit foglaltunk. Mondanom se kell, hogy pont úgy nézett ki, mint a képeken a neten. (Bizonyos szögből legalábbis) Az iroda egy koszos kis nyári konyha volt, a szobánkban az ágy BETONBÓL készült, de azért látszott, hogy ki lett takarítva. Meleg víz nem volt, mint ahogy utunk során a legtöbb helyen, bár ezt pár nap után megszoktuk. Az esti sör a szabadban ülve viszont roppant jól esett.

Másnap, reggeli után jött értünk a sofőrünk és útnak indultunk a klímás hibrid Toyotánkkal.

Hotel Thilon - A kis bambusz ház volt az étterem, élmény volt az esti sör