A jó drága belépő után megint volt egy lenyúlós wc-s bácsim, de most már volt nálam 20 rupee. (Még mindig olcsóbb, mint a németországi autopálya wc, 75 eurócentért.)

Sigiriya elég szép hely. Jó sokat kellett lépcsőzni a szikla tetejére. De beszéljenek inkább a képek.

A híres sigiriyai szikla 

Kilátás a szikla tetejéről 

Turisták mindenhol. Itt szép lenne pedig emberek nélkül fényképezni. 

Ő a barátnőm kicsiben 

Tele volt a hely önjelölt idegenvezetőkkel, akiket ugyancsak alig lehetett levakarni. Egyszerűen csak mellénk szegődtek, és elkezdték sorolni, hogy mi micsoda meg milyen régi. Szívesen bemutatják nekünk az egész helyet, akkor is, ha nem kérjük. A helyi szokás szerint a fizetséget utólag követelik, nincs semmiféle előzetes megállapodás. A sofőrünk szerencsére már előre figyelmeztetett, hogy ha idegenvezetők jönnek, mondjuk meg nekik, hogy nincs szükségünk rájuk. Végül is túl sok hasznos információval nem rendelkeznek, úgy vettem észre.

 Visszafele menet még azért megállított egy öreg csóka, hogy útba igazítson, merthogy rossz felé megyünk, nem ott van a parkoló. Ellenkeztünk is, meg el is bizonytalanodtunk az irányt illetően kissé. Végül elvezetett egy másik parkolóba, úgyhogy mehettünk vissza végül. Egy dollárt adtam neki, de ő kettőt követelt, úgyhogy elküldtem hidegebb éghajlatra. (60-70 éves emberke lehetett, magyarázta, hogy hát neki ott a kisgyerek "little baby", akit etetnie kell. Már vissza se kérdeztem, hogy ez most komoly-e, valamit mondania kellett ugye.)

A langyos esti levegőn kortyolni a hideg sört egy kis egzotikus gyümölccsel körítve, méltó befejezése volt a napnak.