Először szembesültünk a borzalmas tömeggel meg a délutáni hőséggel, amint kiszálltunk a klímás kocsiból.

Az elefántok épp a folyónál fürödtek, úgyhogy egyből odamentünk. Fehér embert nem láttam egész eddig, itt viszont egymás hegyén-hátán. A helyiek pedig le-le szólítgattak, mindenki próbált valamit eladni nekünk.

Az egyik ember odajött hozzám, megfogta a tenyerem és elkezdett jósolni. "Megjósolom, hogy ma szerencsés napod lesz", mondtam neki, hogy hagyjon már, én nem vagyok vevő az ilyesmire, de ő folytatta: "Biztos hogy ma nyerni fogsz a lottón" Na aha, persze. Mondtam neki, hogy nem érdekel, hagyjon békén, úgyhogy legyintett egyet és elment.

Később láttuk, ahogy az ott dolgozók egy elefántot kísértek át a tömegen, pont előttünk. Hát nekünk tetszett ugye, nagy volt, meg közel, csináltunk pár képet, mire odajöttek, hogy majd ők csinálnak képet, amin mi is rajta vagyunk, meg az elefánt is. Kikapták a fényképezőt a kezünkből, odaráncigáltak az elefánthoz, csináltak pár képet, aztán nyújtják a markukat, hogy "hát ez ezer rupee lesz". Na kösz szépen, nem is kértem, hogy fényképezzenek le. (Főleg hogy az én gépemet használni se tudták) Próbáltam legalább a tömegből kikavarodni, de jöttek utánam, hogy fizessek, fizessek. Elővettem egy százast, hogy ennyit adok maximum, ha tetszik ha nem. Húzta a száját a srác, de végül tovább álltak.

Na ez a fajta viselkedésmód volt az, amit sokáig nem voltam képes tolerálni, napról napra lettem egyre lekezelőbb a helyiekkel. Nem volt célszerű jófiúnak lenni, kedvesen leállni velük beszélgetni, meghallgatni őket, mert a vége mindig az lett, hogy a pénzem kellett nekik.

Az elefánt lovagláshoz már nem volt kedvünk, amit kicsit bánok. Illett volna azért kipróbálni, ha már ott vagyunk.

Nem csak egy elefánt volt

 Videot többet csináltam, mint képet, csak azt meg kell szerkesztenem mielőtt feltöltöm. Nem kis munka lesz.