11. Adam's Peak

Adam's Peak - magyarur talán Ádám csúcsa (vagy pöcke..?)

2244 méter magas hegy. Nem olyan magas, mint a World's End a Horton Plainsen, viszont híres zarándok út. Fel voltam készülve a hegymászásra, meg barangolásra az erdei utakon, de ez nem egészen így nézett ki, ahogy elképzeltem. Végig ki volt kövezve és világítva az út, ráadásul olyan volt, mintha egy piacon járnék. Árusok végig az úton, egész a csúcsig, még éjszaka is.
Mi este másztuk meg. A nagy ötlet az volt, hogy felmegyünk hajnalban, majd reggel látjuk a napfelkeltét a csúcsról, mert mások elmondása alapján gyönyörű szép látvány.

Este hatra érkeztünk meg a hegyhez, hát mit csináljunk, nem akartunk hotelt fizetni arra a pár órára, úgyhogy elkezdtünk mászni hatkor.

image00554.jpg

image00170.jpg

image00171.jpg

image00557.jpg

image00558.jpg

Rengetegen jöttek lefelé a hegyről, és majdnem mindenki köszönt, vagy szólt egy pár szót. Érdekes módon mi voltunk az egyedüli turisták, úgyhogy mindenkinek szemet szúrtunk. Fél úton besötétedett, és kezdett egyre hidegebb lenni. Nem vettem elég komolyan a figyelmeztetést, amikor mondták, hogy a hegyen hideg van. Bár volt kabátom, de hát Sri Lankára nem a nagy bundás kabáttal készül az ember, hanem inkább a kis tavaszival, ami elfér könnyen a táskában.

image00566.jpg

image00586.jpg

image00590.jpg

image00593.jpg

image00594.jpg

image00597.jpg

Kb két és fél óra alatt értünk fel a csúcsra, ahol egy buddhista templom fogadott minket tele emberrel. Ebben a hidegben már nem volt mókás cipő nélkül mászkálni odafenn.

Na de a probléma nem is ez volt, hanem hogy mit csinálunk ott reggel hatig, vagy amíg felmegy a nap. Eleinte még járkáltunk, kávéztunk, aztán már nem bírtuk a hideget, úgyhogy bementünk a helyi menedékbe. Ez egy kis pince volt a templom alatt, az emberek összegyűltek benne és gyakorlatilag melegítették egymást. Betakaróztak, aztán aludtak a földön. Mint valami hajléktalan szállón. Hát az éjszakát ott töltöttük, kényelmetlenül fetrengve. Egy szemhunyást nem aludtunk, csak vártuk, hogy legyen már reggel. Engem már az se érdekelt volna, ha nem látom a napfelkeltét, viszont az éjszaka annyira hideg lett, hogy nem lett volna jó ötlet még lemászni se. A barátnőm amúgy is ragaszkodott hozzá, hogy csináljuk végig.

Hajnalban már nem bírtunk magunkkal, kellett egy kis mozgás, úgyhogy kimerészkedtünk. Hát borzalmas hideg volt. Rengeteg ember nem fért be a megedékbe, és odakint melegedtek a tűz körül, vagy a földön aludtak bebugyolálva.

image00600.jpg

A legkomfortosabb szállónk a nyaralás alatt

 

Nagy lassan eljött a reggel, mindenki felkelt, kiálltunk a peremre és vártuk a napfelkelték. Dobolás, éneklés, majd feljött a nap. Persze az ég felhős volt, úgyhogy nem láttunk semmit. Annyi volt, hogy sötétből világos lett, szóval igazából meg se érte a sok szenvedés. De utólag nem bánom ezt a különös élményt. Egy roppant érdekes tapasztalattal lettünk gazdagabbak.

image00607.jpg

image00601.jpg

image00603.jpg

image00608.jpg

image00609.jpg

image00606.jpg

image00611.jpg

Útban lefelé a hegyről

Reggel 9 körül értünk le a csúcsról. A sofőrünk nem mászott ide fel velünk, valószínűleg tudta hogy mi várna rá, úgyhogy frissen és üdén várt minket a kocsiban, majd indulhattunk egyenesen Udawalawebe a várva várt safarira. A hidegből hirtelen bele a dögmelegbe, hát ez jól esett. Viszont a közel 36 órás ébrenlét után úgy dőltünk be az ágyba az újonnan talált hotelben, hogy délután négytől másnap reggel hatig aludtunk folyamatosan mind a ketten.