Utazás előtt

Hol is kezdjem. Pár hónapja amikor a barátnőm megemlítette, hogy a nagy álma eljutni Sri Lankára, akkor még azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Megnéztem térképen merre van - hát jó messze - aztán legyintettem, hogy "na majd egyszer, ha öregek leszünk, meg gazdagok, akkor talán... Talán!) Aztán egyik nap beszélgettünk rajta, merre menjünk nyaralni, nekem meg jó napom volt, úgyhogy azt mondtam "Sri Lankára". Na onnantól kezdve már nem lehetett visszavonni a dolgot. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy talán mégse jó ötlet, drága is, meg nem is a szívem csücske a világ azon része, de a kicsim már úgy beleélte magát, hogy nem akartam kiábrándítani. Elkezdett tervezgetni, vásárolgatni, én meg gondoltam, volt ettől már rosszabb is, valahogy kibírom miatta.

Vettünk mindent, amiről úgy gondoltuk, hogy kellhet: naptej, moszkító spray, kameraállvány (amit elő se vettem egész utazás alatt, cserébe a fél poggyászt kitette), stb. Szegénykém nem egyszer utazott le Londonba (Manchesterből) több órás busszal, hogy új útlevelet csináltasson a konzulátuson. (Cseh)

A vízumot megcsináltuk online, közben meg vitatkoztuk, hogy sofőrrel utazzunk, vagy tömegközlekedéssel. Találtam pár videot a neten, hogy közlekednek az emberek a vonatokon meg a buszokon Indiában, és hát nem nagyon füllött a fogam a vonat ablakában vagy tetején utazni. (Bár nem Sri Lanka, de elég közel van hozzá) Szerencsémre elfogadta a sofőrös megoldást, úgyhogy a neten keresztül kerítettünk egy sofőrt. A srác jobban képben volt, mint mi, nagyjából leírtuk neki, merre akarunk menni, ő pedig kiegészítette mindenféle érdekességgel, ami útba esik. Azért jól esett, hogy más gondolkodik meg tervezget helyettünk, mi meg lazíthatunk és élvezhetjük a nyaralást.

Utazás

Az utazás hosszú volt és fárasztó. Az első gép Manchesterből Abu Dhabiba kb 6 órás volt, Abu Dhabiból Colomboba több mint 4 óra. Kaja, pia ingyen volt. (Vagyis benne volt az árban) Minden ülésben volt egy kis számítógép, filmekkel, játékokkal, zenékkel, szóval majdnem nem volt halál unalmas a repülés. (Én special mindig a repülési adatokat figyeltem, hogy épp hol járunk, meg mennyi idő van még hátra.) Meg hát túl sokszor nem repülök, úgyhogy a filmek helyett jobban érdekelt, hogy vajon normális-e, amikor a gép ennyit rázkódik.

Amit még nem bírtam megérteni, hogy előző nap online csekkolásnál már nem volt két egymás melletti hely, ezért egymás mögött kellett ülnünk, pedig egy nagy rakás ember a reptéren csinálta meg a csekkolást, amikor mi már túl voltunk rajta.

Abu Dhabi

Először úgy gondoltuk, hogy van pár óránk, szétnézünk a városban, mielőtt indul a következő gép, csak rájöttünk, hogy ez nem egy kis ország. A térképen közelinek tűnt minden, a valóságban viszont a legközelebbi épület is valahol a távoli messzeségben volt. Taxival mehettünk volna, amit drágálltunk is, meg sok idő is lett volna. Meg az utazás miatt ki voltam fáradva, így nem volt kedvem semmihez. Szóval ott ragadtunk a reptéren arra a pár órára.

Itt már látszott, hogy ez nem Európa. A reptéren feketébe bugyolált asszony ordibált mindenkire, kérdezve, hogy ide jöttek-e vagy csak tranzitban vannak. A szándéka lehet hogy nem volt rossz, de a modorát nálunk nem tűrnék meg egy reptéren. Az útlevél ellenőrző fiúcska is érdekes figura volt. Párszor el kellett mondani neki, honnan jövök, elmondtam jó pár verzióban, hogy Hungary, Ungarn, Magyar, hát ott úgy mondják, hogy Hángária. Ezt miért is felejtettem ki? A barátnőmnél viszont gondban volt. Czech Republic. Na ezt nem bírta megemészteni, nézegette az útlevelet, mi lehet ez, aztán végül odahívta a kollégáig, és kiderítették, hogy ez a "Csík" nevű ország. Na ezt is megtanultuk. Az arabok a csehet csíknak mondják.

Külön érdekesség volt még az ötszemélyes, zárt dohányzó helyiség is, ahol voltak kb tizenöten és alig látszottak ki a füstből.

A wc-ben imádkozó helyiség is volt, ahova a helyiek bejártak hajlongani meg térdepelni. Hát számomra ez roppant furcsa látvány volt.

Az alvó szobát szívesen kipróbáltam volna személy szerint, de helyette inkább csak járkáltunk körbe-körbe. Találtunk így is napágyakat, ahova le lehetett pihenni egy kis időre.

Délutánra eléggé felmelegedett az idő, a nap sütött hét ágra. Hamar rájöttem, hogy itt már nem tél van. Na de ami Sri Lankán fogadot...